Alapvetően a Nordic Walking egy nagyon fiatal sportág: az 50-es években a finn sífutók használták nyári edzéseiken a botjaikat, amellyel hegynek felfelé, kövekkel teli zsákokkal a hátukon az erőnlétüket edzették, a különböző ugrásokkal pedig a gyorsaságot. 1997-ben alkotta meg a Nordic Walking elnevezést Marko Kantaneva finn diák, aki szakdolgozatát a sífutók különleges edzésmódszeréről írta. Finnül „sauvakavely-szauvakéveli”, angolul pole walking majd Nordic Walking lett, így utalva szülőhazájára és a sífutással való rokonságára. Magyarul „ésaki járásnak”-nak fordítható, azonban a „sportos gyaloglás” megnevezés jóval közelebb áll hozzá.
2000-ben lett az év sportja Finnországban, és ugyanebben az évben egy német sportoló, Harald Fichtner (a NW Dalai Lámája) szerzett NW Mesteredzői képesítést és hozta el német nyelvterületre a sportot, majd 2006-ban került Mo-ra Wilk Zsófi átal.
Én 2008 óta nordicozom, anno még nagyon furcsán néztek rám az erdőben és több vicces kommentet is kaptam, hogy hol hagytam sítalpakat, elmúlt már a tél és társai, de én meg tudtam, hogy nekem ez miért jó. Manapság már egyre több embert látni botokkal menni, bár azért látni, hogy ki megy NW technikával, és ki az aki csak sétáltatni viszi a botjait.
Image by KamranAydinov on Freepik