Kilépés a tartalomba 
Huszonéves koromban volt egy időszak, amikor kb. 10 kg túlsúlyt szedtem magamra. Észak-Írországban voltam au-pair, és az ezzel járó kényelmes élet során kb. 3-4 hónap alatt felszedtem ezt a jó pár kilót. Nem akartam hinni a szememnek, amikor lenéztem és nem láttam a lábujjaimat a hasamtól. Ott és akkor elhatároztam, bizony le kell fogynom, és mivel kint azért nem voltam eleresztve anyagiakkal, a legolcsóbb megoldásnak a futás látszott, amihez nem kellett más mint egy jó futócipő és egy kis akarat. Egy héten 6 napot futottam, 2 perccel kezdtem, minden nap 1-1 perccel többet futottam, illetve kifáradáskor áttértem a gyorsgyaloglásra és utána ismét a futás jött, így vittem fel pár hónap alatt a futásidőmet már 40-60 percre. Szuper! A jó cipő és a jó futótechnika alap, nem is volt semmi gond évekig!
Hanem egyszer csak az élet legcsodálatosabb részeként megszületett Barni, a kisfiam. Természetes szüléssel, 4 kg fölötti súllyal. A terhesség alatt a láb boltozatom lelapult és 1 számmal nőtt a lábméretem, a csípöm pedig jól kitágult, amire még rátett a természetes szülés is, és nem is ment vissza eredeti állapotába. Ezzel mind semmi baj! De ezek után már nem értettem, mért nem tudok tovább futni, miért fáj a térdem, holott előtte semmi bajom nem volt évekig?! Kedves nőtársam, ha te is ebben a cipőben „futsz”, akkor íme a magyarázat: a Q-szög. Vagyis: minél szélesebb a csípő, annál közelebb kerülnek egymáshoz a térdek (lásd a csatolt képen).
A Q-szög a combcsont befelé dőlése a medencéhez képest. Ez a csípő-térd szög problémákat okoz. Ha megnézünk egy futósportot űző nőt, azt vesszük észre, hogy keskeny a csípője és kicsik a mellei (mondhatnám akár fiús alkatúnak is őket). Ha neked széles a csipőd (vagy azzá lett mint nekem is), és/vagy nagyok a melleid, akárhogy is próbálkozol, de nem lesz belőled jó futó! És már belőlem sem, hiszen nálam is a nagyobb Q-szög miatt nem tudom már végezni ezt a fajta mozgást (bár talpboltozat emeléssel, talpbetéttel, a farizmok és combizmok erősítésével, vádli és hátsó combizmok nyújtásával egész jó eredményeket lehetne elérni, de a széles csípőmön már akkor sem tudok változtatni, és ezáltal a Q-szögön sem. Tehát, maradt a bringázás és még amit megtaláltam a futás helyett: a Nordic Walking!
Nordic Walking során a bottal levesszük a terhelést a térdről és csípőről, és ha hiszitek ha nem, futni is lehet a botokkal, és csodák-csodája, nem fáj tőle a térdem! Én a saját tapasztalatom alapján azt mondom, hogy a túlsúlyos, nagy mellű, széles csípőjű hölgyek, saját érdekükben, ne menjenek el futni. Nekik ajánlom a gyorsgyaloglást, kerékpározást, evezést, spinning órákat, úszást, lépcsőzőgépet, és a Nordic Walkingot, de NEM a futást! A csontvázunkat és testünk adottságait (hacsak nem vetjük alá magunkat plasztikai műtéteknek) nem tudjuk megváltoztatni, hiába próbálkozunk kőkemény edzésekkel és táplálkozással.
Ha a fenti adottságokkal futni kezdsz, hamar találkozni fogsz túlterheléses sérülésekkel: térd- és lábproblémáid lesznek, a nagy testsúly miatt a lábaid erősebben csapódnak a talajba, ezáltal túlterheled az izmaidat, ízületeidet, és a nagy mellekkel is problémáid lesznek. Mindez szép kis sérülésekhez vezet és már választhatsz is egy jó gyógytornászt magadnak, aki majd hónapok alatt rendbe hoz.
Ennek a hírnek most biztosan nem örülsz, de látod, hogy vannak alternatívák, és ha túlsúllyal küzdsz, semmiképp ne a futást válaszd a fogyáshoz, illetve NE a futással kezdd, mert nem csak ez az egy üdvözítő út vezet el a fogyáshoz!