A kis és NAGY dolgok miként való elvégzése túrázás, kirándulás közben sokszor kérdésként felmerül a túratársak körében. Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani a tapasztalataimat, bevált módszereimet. Nem gondolom, hogy ezt tabuként kellene kezelni, mert nagyon fontos téma. Remélem hasznos lesz, és a legközelebbi kirándulásotok alkalmával eszedbe fog jutni pár tipp 🙂
Nyilvánvalóan, ha egész nap túrázunk valahol, távol lakott területektől, vagy vadkempingezünk, bivakolunk, akkor is „hív a természet lágy öle”, és muszáj lesz elmennünk elvégezni kis és/vagy nagy dolgunkat a természetben. Mivel nem szeretnénk nyomot hagyni magunk után, ezért érdemes felkészülten elindulni túrázni – ez ügyben is.
A pisilés az egyszerűbb téma, és ez is inkább bennünket, csajokat érint jobban. Hogy elkerüljük a „mosógépben sem lebomló papírzsebkendők” vagy WC-papír használatát. 3 megoldásom is van a dologra:
- használjunk természetes anyagokat, levelet vagy mohát a törléshez, amit akkor és ott találunk a környezetünkben a földön (persze nézzük meg előtte, nincs-e rajta bármilyen élőlény vagy szúrós rész, stb.). Végső esetben szedjünk csak le fáról levelet, ha valóban nincs a közelben lehullott levél vagy moha. Ezt követően használjunk higiéniás kéztörlőt vagy permetet.
- induljunk el eleve úgy otthonról már reggel, hogy beteszünk egy betétet, így pisilés után nem kell használni sem a kezünket, egyszerűen a dolgunk végeztével felöltözünk és már megyünk is tovább.
- létezik egy úgynevezett „kula rongy” vagy „pisi rongy”, amelyet neten lehet kapni (én még nem próbáltam ki, de idén rendelek egyet magamnak, beszámolok majd róla :)): A „kula rongy” egy antimikrobiális ruha, amelynek egyik oldala szuper nedvszívó, a másik oldala vízálló, így többször is használhatjuk anélkül, hogy nedves lenne a kezünk. Ha nem akarunk erre költeni, ugyanilyen jó megoldás egy jó nedvszívó rongy is, amelyet használat után külön zacskóba helyezhetünk és adandó alkalommal egy folyóban/patakban/tóban vagy otthon ki tudunk öblíteni.
A kakilás egy fokkal bonyolultabb ügy és jóval inkább oda kell erre figyeljünk. Miért?
- Az emberi táplálékban rengeteg természetellenes vegyi anyag található. Ezek a vegyszerek még kis adagokban is károsak lehetnek az állatokra és az ökoszisztémákra.
- Az eső/hó a baktériumokat és a kórokozókat a vízbe moshatja. Az emberi ürülékben is vannak káros baktériumok és kórokozók, és nem akarjuk, hogy ezek a vízbe kerüljenek.
- Senki sem akarja megtalálni más kakiját. Ha oda kakilunk, ahová csak akarunk és nem temetjük el megfelelően, valaki más óhatatlanul bele fog botlani a kakinkba, vagy mi az övébe. Ki szeretné ezt magának/másnak?!
HOVA kakiljunk?
- a lehető legtávolabb minden folyó víztől, tótól, pataktól! Ha hallod/látod a vizet, az nem jó! Menj olyan messzire, amilyen messziről már nem hallod/látod a vizet!
- a lehető legtávolabb a többi embertől, a turistaúttól, táborhelytől
- keressünk puha talajt, ahol gödröt tudunk ásni az ürüléknek
HOGYAN kakiljunk a természetben?
- Ássunk egy kb 10-12 cm mély és kb egy kistányérnyi nagyságú gödröt a lapátunkkal – nekem ilyen van. A kiásott talajra a végén szükségünk lesz!
- Guggoljunk a gödör fölé és végezzük el a dolgunkat. Törléshez használhatunk természetes anyagokat (levél, moha), de ha van nálunk WC-papír, azt is lehet. A levelet és mohát simán bedobhatjuk a gödörbe, de kérlek, hogy a WC-papírt vagy papír zsebkendőt SEMMIKÉP ne temessétek be! Ezeket egy külön kaki zacsiba rakjátok el és vigyétek haza vagy a legközelebbi kukába (kaki zacsikat pl. kutyás boltban is lehet kapni, ezek általában fekete vagy sötét színű, kisebb méretű nejlon zacskók).
- Egy előre kinézett vastagabb bottal temessük be a lyukat (NE a lapáttal, amivel kiástuk a gödröt, mert az kakis lehet tőle, de mivel azt szeretnénk betenni a hordozójába és majd a táskánkba, ugye nem szeretnénk, hogy ott minden szagos-büdös legyen tőle?), majd a bot szennyes végét (óhatatlan, hogy hozzáérjen a nagy dolgunkhoz) állítsuk bele a lyukba. Ez két célt is szolgál: a bot kakis vége a földben lesz, illetve már messziről látni fogja más is, hogy ott mi történt, és nem fog ugyanoda menni a következő kiránduló vagy túratárs.
Remélem, hogy a fenti tippekkel könnyedén veszed majd te is az „akadályokat”, ami egyébként a legtermészetesebb dolga az embernek, állatnak egyaránt. De mindenképp csináljuk úgy, hogy a lehető legkevesebb nyomot hagyjuk magunk után az erdőben, a természetben! Ha neked is van a fentiekhez kapcsolódó bevált praktikád vagy termékötleted, kérlek írd meg kommentben! Túrákra fel! 🙂