Többen vagyunk kutyások, akik Nordic Walkingozunk is. A „kutyásság” és a nordicozás nem zárja ki egymást, de több figyelmet igényel, mintha csak magunkban gyalogolnánk.
Csoportos edzéseken nem szerencsés, ha kutyák is vannak, de előfordul, hogy valaki csak így tudja megoldani a sétáltatást és a saját edzését, így időt nyerve. Ha többen gyalogolunk egynél több kutya nem tud részt venni az edzésen, és azt is illik előre jelezni, ha valaki hozná négylábú kedvencét, hiszen lehet olyan a csoportban, akit zavar a szőrős társ.
A kutyának maximálisan jól neveltnek kell lennie, és meg kell szokja, hogy vagy a gyaloglók előtt, vagy lemaradva mögöttük megy, hogy ne zavarja az edzést, a botok közé ne szaladjon be és még véletlenül se szúrjuk le a tappancsát. Ha valaki futóövvel megy nordicozni a kutyájával, azt is külön meg kell tanítani az ebnek, hogy folyamatosan haladjon a gazdi előtt, ne menjen ki oldalra, mert akkor zavarni fogja a botozást. A „Nordic Dogging” elnevezés nem létezik, ez egyik alkalommal pattant ki a fejemből, és alapvetően nem is gondolom, hogy ilyen „sportot” létre kellene hozni, de jól hangzik, és szeretjük „csinálni” 🙂
Sokszor megyünk Rintivel kettesben a Gödöllői-dombság erdeiben. Nagyon jól érezzük magunkat mindketten: tudunk egymásra figyelni, imádjuk a természetet, többször leülünk egy kis tisztáson és csak hallgatjuk az erdei neszeket, madarakat, pihenünk, élvezzük a magunkra szánt időt.
